Soap&Skin (A38)
Előre lehetett sejteni, hogy az osztrák Soap&Skin koncertje nem lesz könnyű falat. A 21 éves Anja Plaschg azonban erre tudatosan még rátett néhány lapáttal, hogy mindenképp fura érzésekkel ballagjunk haza az esőben. A Soap&Skin előtt a német, szintén 21 éves Jack November (Daniela Moos) lépett fel.
Soap&Skin színpadra lépésekor már világos volt, hogy itt valami nagyon intim szeánsznak leszünk tanúi, amin igazából nem is lenne jogunk részt venni. Ez az ő belső világa, mit kukkoljuk az ő szenvedését – ő csak a menedzsere miatt turnézik. De rendben, bámuljuk csak őt, de legalább észrevétlenül tegyük. Egy koncert közönsége azonban a legritkább esetben néma. A számok közti viszonylag lelkes ováció és taps is láthatóan zavarta – egy esetben meg is kért minket, hogy ne tapsoljunk –, hát még a pultnál beszélgetők oda nem illő zöreje.
Hogy ezért vagy csak belső vívódásai miatt – többször nyilatkozta, hogy a dalai és közte állandó küzdelem folyik –, de még azt is megkaptuk, hogy ez „a valaha volt legrosszabb koncertje.” A törékeny lány hangja a Voyage, voyage feldolgozása közben meg is bicsaklott és láthatóan küzdött a könnyeivel.
A leginkább zavarba ejtő ebben az egészben azonban az, hogy képtelenség eldönteni, hogy ezek a könnyek, haragos mozdulatok és fájdalmas sikolyok mennyiben szívből jövők, és mennyiben a show részei. Egyik pillanatban elhiszed, hogy épp küzd a belső démonaival, a másikban meg halálra idegesít, hogy ha egyszer tud mosolyogni, előttünk miért játssza el a nagyhalált.
Pedig zeneileg remek volt az előadás. Egy szál zongorával és laptoppal az igazi ő, nincs szüksége társakra, elviszi egymaga is az estét hol fátyolos, hol kemény énekével. Szépen váltogatták egymást a lassabb-halkabb zongorás balladák és a sodróbb, elektronikával bátrabban megtámogatott darabok, mind kristálytiszta és az albumon megszokottnál jóval erőteljesebb énekkísérettel. Lement az egész album, a Marche Funèbre volt a csúcspont (itt már csapkodott rendesen, amitől a szegény depressziós kislányból egyből átváltozott sötét boszorkánnyá), emellett külön öröm, hogy a Dexter filmzenéjéhez baromira hasonlító instrumentális darab is előkerült, ráadásul volt egy Velvet Underground-dal is.
Panaszra így tulajdonképpen csak amiatt lehet okunk, hogy már sosem tudjuk meg, hogy a rövidke ráadás után, a koncert végeztével a színfalak mögött Anja zokogott vagy gúnyosan kacagott rajtunk.
Soap&Skin (A) / Jack November (D)
2011. október 20.
A38
