Warpaint / Contrails / Soundkitchen-buli (A38)
Lelkes tömeg előtt adott koncertet a négy dögös nőből álló Warpaint, az áradó szeretetből jutott a bemelegítő bécsi Contrails-nek is. A Tetőteraszon koraestétől a szervező Soundkitchenhez tartozó fiatal zenekarok játszottak.
Először látogatott el hozzánk a négy Los Angeles-i lányból álló Warpaint. A zenekarnak 2010-ben jelent meg az első és eddig egyetlen lemezük, amin többnyire középtempós, egymástól nehezen szétválasztható, témájában is hasonló – a párkapcsolat nehézségeiről, az állandó küzdésről szóló, így keserédes hangulatot árasztó – dalok találhatók. A szakma szerette a lemezt, többek között John Frusciante segítségével beindult a szekér, egy rakás híres fesztiválra eljutottak, 2010 őszén pedig a hangulatilag hasonló zenében utazó The XX előzenekaraként turnéztak. Ami szép meg jó, de mindezzel együtt sem tudtak annyira berobbanni a mainstream zenei életbe, mint ahogy azt mondjuk éppen a The XX tette, akiktől 2009 végén mindenki be volt zsongva. Ettől függetlenül a Warpaint az A38-on világsztárokhoz méltó fogadtatásban részesült.
Hogy ezt meghálálták-e, nézőpont kérdése. Az biztos, hogy nagy kedvvel játszották saját szerepüket: Emily volt a Titokzatos, Stella a Bolondos, Jenny a Csélcsap, Theresa meg a Kacér. De ami a cuki színpadi jelenlétnél is sokkal üdítőbb volt, az az, hogy bátran áthangszerelték a számaikat, amik így már egyáltalán nem tűntek laposnak. A kántálással keretbe foglalt Composure például négy fal között kifejezetten idegesít, az elnyújtott és jókora adag csörömpölést kapó élő verzió viszont velőtrázó volt. Egyáltalán, a hangosabb és karcosabb előadásmód sokkal jobban illett a szövegekből áradó, néha már dühbe áthajló fájdalomhoz, ami az Ady-féle héjanász velejárója, szóval a néhány ásításom tényleg csak a késői kezdésnek szólt, elégedetten figyeltem a lányokat.
A koncert viszont lehetett volna hosszabb, bő óra alatt, egy rövid ráadással letudták az estét – igazán belefért volna még néhány szám. Remek ráadásként cserébe megkaptuk Emilytől a legtörékenyebb-intimebb szerelmes daluk, az amúgy a koncerthez nem feltétlenül passzoló Baby egy szál gitáros verzióját, majd a zárószám után mindenki szerelmesen hazaballagott.
(fotók: Danyi Balázs)
Mayberian Sanskülotts

A Quart interjújához csatlakoztunk, köszönet érte!

A Contrails a színpadon.



Warpaint












